December 8-a az a nap volt, ami után az egész magyar konzervatív véleményelit - mind a kormánypárti, mind pedig az ellenzéki - letérdelt a románok előtt. Konzervatív honfitársaink jobb ha megbarátkoznak a gondolattal: román magyarellenes szélsőjobboldal kerültek egy platformra.

Ha időközben elfelejtettük volna, frissítsük fel kicsit az emlékezetünket:
A francia Paris Saint Germain és a török Basaksehir Bajnokok Ligája-csoportmérkőzésén a román játékvezető, Ovidiu Haţegan kiállította a kispadról a törökök kameruni fekete-bőrű másodedzőjét, Pierre Webót, mert méltatlan hangnemben kiabált be a neki háttal álló bírónak. Haţegan a biztonság kedvéért rákérdezett Sebastian Colţescu tartalék játékvezetőnél, hogy pontosan ki is az illető, erre pedig Colţescu azt válaszolta: „Ăla negru” (magyarul: az a fekete). Mindez egy olyan folyamatot indított be, amire hosszú évtizedek magyar diszkriminációellenes küzdelmei sem voltak képesek: szembesítette az egész világot a teljes román közgondolkodást átitató interkulturális érzéketlenséggel - még akkor is, ha jelen esetben nem is teljesen biztos Colţescu rasszista indíttatása.

Az ember azt gondolná, hogy Magyarországon legalább néhányan felismerik, hogy az, hogy a világ figyelme a román sovinizmusra irányult, ritkán páratlan lehetőségeket teremt(het)ett (volna) számunkra, magyarok számára. A világra szóló botrányt kihasználva lehetőségünk lett volna felhívni a világ figyelmét arra, hogy a román sovinizmus már (több is, mint) 100 éve összehasonlíthatatlanul durvábban térdel a magyarok nyakára, mint ami azon a mérkőzésen jelen esetben egy feketével történt. Persze mint azt tudjuk, a nyugati média általában sajnos igencsak érzéketlen arra, amikor román lelátókon a magyarokat bozgorozzák. Sőt, román futball-válogatott mérkőzésein manapság már magyarra sincs szükség a pályán ahhoz, gyűlölködjenek, ezt már bebizonyították tavaly a Románia-Málta és Románia-Spanyolország mérkőzéseken. A romániai Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat az elmúlt években folyamatosan tette a feljelentéseket a magyar-gyalázások miatt, ám rendszerint csak kisebb összegű büntetések kirovását sikerült elérniük. 

Románia bűnlajstroma egyébként összességében a lelátói sovinizmusnál is bőven hosszabb: elég csak a 100 év nemzetiségi elnyomását, erőszakos beolvasztását,  nyugati valutáért való emberkereskedelmet a fekete márciust, és az Úzvölgyi temetőgyalázást megemlítenünk. Ezek az esetek mindeddig nem érték el a nyugati média ingerküszöbét. Abban a pillanatban viszont, amint ez a nyugati média - például egy ilyen incidensből kifolyólag - érzékenyebbé válik a román sovinizmus témájára, ebben a megváltozott, kivételes közhangulatban igenis lehetőség nyílt volna a romániai magyarellenesség tematizálására. Már ha ezt bárki felismerte volna.

"Je suis Coltescu" 

A magyar konzervatív véleményelit ehelyett mit csinált? "Neoliberális inkvizítorokról" és "megfelelési kényszerről", "rasszizmusrendőrségről" sipítozva vette védelmébe, kezdte babusgatni és mosdatni a román játékvezetőt, akinek egyébként a teljes pályafutása (ettől az incidenstől függetlenül is) tele van sötét momentumokkal. A mélypontot a Fideszes Magyar Nemzetben megjelent véleménycikk jelentette, ahol az erdélyi származású Pataki Tamás járatta maximumra a Colțescu iránti érzékenyítést "Je suis román" (Román vagyok) címmel. Szíve joga, ha ő román szeretne lenni, mi viszont inkább megmaradnánk magyarnak.

A (főleg Fideszes) konzervatívok úgy tűnik már románná is szívesen válnának annak kedvéért, hogy megmutassák, hogy ők mennyire rendíthetetlenül és megingathatatlanul hiper-szuper-antiliberálisok. Mi lesz a következő lépés? Annak fényében, hogy az Európai Parlament legutóbb befogadta a Minority Safepack polgári kezdeményezést - legközelebb a Minority Safepack ellen is agitálni fognak csak azért, hogy konstatálják, hogy ők mennyire nagy, kemény EU-ellenes szabadságharcosok?

Gondolkodjunk el rajta egy kicsit, hogy a románok vajon fordított esetben mennyire állnának ki mellettünk, ha egy magyar játékvezetővel történt volna az eset? Mikor álltak ki valaha a románok a magyarok mellett? És egyébként mit válaszolna egy tipikus kormánypárti szavazó, ha feltennénk neki ezutóbbi a kérdést: "Mikor álltak ki valaha a románok a magyarok mellett?" ? A tipikus válasz az szokott lenni, hogy "Ezen kellene már végre túl lépni!". Ez a retorika sokunk számára ismerős lehet: a hazai posztkommunista etno-mazochista baloldali ál-liberálisok tipikus érvelőkártyái a "tessék már a 'magyarkodáson'/ezen/azon/amazon túllépni", "tessék már Trianonon túllépni, és tessék inkább együtt ünnepelni azt a románokkal"  és az ehhez hasonló kioktatások. Ilyenkor derül ki, hogy a kormánypárti és a balliberális-ellenzéki ideológia valójában nem is annyira különbözik egymástól - legalábbis ami az etno-nihilizmust illeti.

A parlamentbe frissen bejutott, szélsőségesen magyarellenes, szélsőjobboldali, neonáci Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) is kiállt a román játékvezető mellett, egy agresszív nemzetközi lejáratókampány áldozatának tartva őt. A pártalapító George Nicolae Simion – aki egyébként egy igazi román fociultra – akkor lett ismert, amikor vezető szerepet vállalt abban, hogy a románokat a magyarok ellen uszítsa az úzvölgyi katonatemető ügyében. Konzervatív honfitársaink jobb ha észreveszik: eddig jelenleg ővelük fújnak egy követ.

Amit pedig mi, nemzeti érzelműek jobb ha észreveszünk

Az egyik dolog: nem a feketék rabolták el tőlünk Erdélyt. Nem a feketék folytatnak 100 éve elnyomó, asszimilációs politikát, és nem ők romboltak magyar falvakat. Horea, Closca és Avram Iancu nem feketékkel mészároltatták le magyarok ezreit, és nem a feketék állítanak máig szobrokat nekik. Nem feketék gyalázták meg az úzvölgyi temetőt. Még a fekete márciuskor sem a feketék szerveztek pogromot a magyarok ellen. Ők a lehető legrosszabb esetben, a lehető legrosszabb forgatókönyv szerint sem tudnának annyit ártani a magyarságnak, mint azt a román soviniszták tették az elmúlt évszázadok során. 

A másik dolog pedig, amit jobb ha észreveszünk: aki konzervatív, az mindig a fennálló status quo-t védi - akár képes ezt beismerni önmagának akár nem. Én magyar patriótaként azt gondolom, hogy a 100 éve a Trianoni békeszerződéssel létrejött status quo, mely kiszolgáltatottá tette, gúnyhatárok közé zárta, és jelentős részét kisebbségbe és elnyomásba taszította a magyarságnak, a magyar érdekekkel ellentétes. A magyar érdeket ennek a status quo-nak a megváltoztatása szolgálja. Csakhogy változást a konzervatívok nem fognak hozni. Változást csak egy - bizonyos értelemben vett -  liberalizmus segítségével lehet elérni.

A liberalizmus ellen nem harcolni kell: hanem használni. Nem a politikai korrektség ellen kell küzdeni, hanem azért, hogy az a magyar nemzetiséget a színes-bőrű, zsidó, vagy muszlim csoportokkal egyenlő védelemben és bánásmódban részesítse. Viszont hogyha ehelyett finnyáskodunk, akkor elvágjuk magunkat ettől a lehetőségtől, attól, hogy olyan retorikát és módszereket alkalmazzunk, mellyel a jelenlegi nemzetközi politikai kultúrában a legeredményesebb módon lehet változást elérni. A konzervativizmus közvetetten a magyarságnak pont az elmúlt 100 évre jellemző alávetettségét, megcsonkítottságát és másodrendűségét konzerválja. Finnyáskodás helyett inkább mondjuk ki a lényeget: a kisebbségben élő magyar élet is számít.

~Hadúr

Hasznosnak találtad a bejegyzést? Akkor ne habozz megosztani! ;) Az egész magyar nyilvánosságban azoknak van a legnehezebb dolguk, akik egyik nagy szekértáborba sem hajlandóak besimulni. Tégy ellene! Véleménybuborékok helyett önállóan gondolkodó állampolgárokat!

Köves minket Facebookon is!

Vitatkoznál inkább vele? Itt megteheted!