E blog célja vállaltan az, hogy egy új, eddig ismeretlen, szinkretista nacionalizmust képviseljen. Ámde nem egy a hazai közéletben megszokott rendpárti, tekintélyelvű, bezárkózó, ókonzervatív nacionalizmust. Hanem egy szabadságszerető, szabadságvágyó nacionalizmust, mely a (neo)bolsevik óbaloldaliság mellett az autoriter és illiberális önkénnyel szemben is definiálja magát, és a kollektív szabadságjogokra kiemelt hangsúlyt fektet. A nemzetet és a szabadságot divatos manapság egymással szembe állítani - mi viszont úgy gondoljuk, nem szétválaszthatóak.  Szabadságharcaink emlékezetét és szellemiségét a maguk teljességében tekintjük a nemzeti eszme időtlen vezércsillagainak, ellentétben a mai ideológiai szekértáborokkal, melyek rendszerint mindig mindenhonnan csak a saját narratívájukkal kompatibilis elemeket csipegetik ki. Közkeletű tévhit ugyanis, hogy például a 48-as márciusi ifjak "saját korszakukban liberálisnak és baloldalinak számítottak, manapság viszont ez a világnézet konzervatívnak, jobboldalinak minősül".  A valóságban ugyanis egyiknek sem. Jelenleg a magyar politika ideológiai palettáján nincs ilyen, sem hozzá hasonló. Pedig szükség lenne rá.

„Két szárnya van a magyar nemzetnek, mellyel a magasba emelkedik. Az egyik igenis a szabadság kultusza, a szabadelvű eszmék követése, de a másik a nemzeti öntudat és a nemzeti érzések felébredése”

Apponyi Albert

És igen: Ez a blog vállaltan liberális. Ámde ez a liberalizmus köszönő viszonyban sincsen a hazai közéletben az etnomazochizmus és öngyarmatosítás szinonimájává degradálódott úgynevezett „balliberalizmussal”, mellyel kurzusunk ugyan úgy szemben áll, mint az ókonzervatív illiberális despotizmussal.

A baloldali liberálisok nemkívánatosnak tartanak minden olyan véleményt, amely ellenkezik azon ideológiai axiómáikkal, mint például, hogy:

• Az agresszorok mindig magyarok, az áldozatok mindig más nemzetiségűek. A magyar "bűnös nép", melynek még mindig túlhatalma van.
• Mindig csak a magyaroknak kell ezredszer is bocsánatot kérni még a létezésükért is, és jó demokrata módjára mindenhova odatartani a másik orcájukat is.
• A baloldali liberálisok az illiberalizmus ellen csak addig harcolnak, amíg az az illiberalizmus magyar illiberalizmus. Ha más nációk illiberálisai rombolnak magyar temetőket, vagy épp a magyarok kollektív bűnösségére hivatkozva próbálnak elkobozni földeket (még a 21. században is), azzal semmi problémájuk. Azt lerendezik annyival, hogy: „Mindenhol vannak szélsőségesek, nem kell ezzel annyit foglalkozni”. Sőt, rosszabb esetben „Trianon igazságosságáról” vagy (kisebbségi jogok tekintetében) az „ukránok igazságáról” kezdenek el értekezni. A környező országok magyarellenes szélsőjobboldalijai ilyenkor elégedetten csettintenek. 

Szerintem pedig pont, hogy a magyar nép az, mely egyike a történelem kevésbé szerencsés nemzeteinek, melyet fél évezreden keresztül idegen, gyarmatosító hatalmak nyomtak el, jelentős részünket megtizedelve, míg másokat a nyugat-európai gyarmattartó hatalmak által ránk kényszerített Trianoni békeszerződés taszított kisebbségi sorba. A magyarság a történelem áldozata, emiatt a magyarságnak történelmi elégtétel jár, és a magyarságot is megilleti a tolerancia és a méltányosság. Míg baloldali liberálisok azt károgják, hogy „magyarkodásból nem lesz kenyér”, szerintem pedig a magyarellenesség és az öngyarmatosító etnomazochizmus az, amiből nem lesz kenyér.

Amit a liberalizmus számomra jelent:

• első közelítésben illiberalizmus-ellenességet. Az általam közvetíteni kívánt kurzus a jelenlegi magyar kormánypárt autoriter neo-feudalizmusával szemben definiálja, és az ellenzéki térfélre pozícionálja magát, (de nem az úgymond "összellenzék" részének).
• Szabad véleményt. Úgy gondolom, az egyéni szabadságjogokba beletartozik a gondolat, a vélemény, és a szólás szabadsága is. Ezt mintha manapság a magukat „liberálisnak” vélők kezdenék elfelejteni.
• Progressziót. A progresszió számomra fejlődést, haladást jelent. Fejlődést és haladást a hatékony, korszerű, 21. századi oktatás, az élethosszig tartó tanulás és tanítás, az új technológiák, a kutatás-fejlesztés illetve ezek kiemelt állami támogatása fog hozni, továbbá a magyarság méltóságának visszaadása, és a kisebbségben élő magyarság jogainak biztosítása. 
• Sokszínűséget. Felvidék és Erdély mindig is etnikailag vegyes, sokszínű régiók voltak, egészen addig, míg a szlovák és a román sovinizmus ezt tönkre nem tette az agresszív szlovákosítással és a románosítással. Ezek fényében én kívánatosnak tartom a magyar határ menti régiók sokszínűségének visszaállítását és a kisebbségben élő magyarság asszimilációjának visszafordítását.
• Az illiberalizmus-ellenességből számomra logikusan következik a muszlim fundamentalizmussal való szembenállás. A fundamentális iszlám ugyanis egy totalitárius kizárólagosságra törő, a szólásszabadságot (akár a terror eszközével is) korlátozni szándékozó és a vallási és minden egyéb sokszínűséget lábbal tipró ideológia, melynek még csak az írmagjának sincsen helye egy igazi, szabad liberális demokráciában.
• Az illiberalizmus-ellenességből számomra logikusan következik az antikommunizmus. A kommunizmus egy autoriter, elnyomó, illiberális, a szabadságjogokat korlátozó, és százmilliók kínhalálához vezető rendszer és ideológia volt. Hab a tortán, hogy a kommunizmus egykori zászlóshajójának számító Szovjetunió számára a kommunizmus pusztán egy eszköz volt a saját homogenizáló, pánszláv nacionál-soviniszta imperializmusának burkolására. Egy igazi szabad, liberális demokráciában egyiknek sincs helye.
• Antikolonizmus. Úgy gondolom, hogy a gyarmatosítás, a gyarmati elnyomás és alárendeltség rossz dolog. Úgy gondolom, az amerikai őslakosok kiírtása például a világ egyik legtragikusabb merénylete volt a sokszínűség ellen. Ezekkel összhangban hazai viszonylatban ellenzem az egykor az osztrák-Habsburg gyarmatosítók kapcarongyaiként funkcionáló labancok és a Szovjet megszállók szálláscsinálójává lett magyar kommunisták szellemi örököseinek számító úgynevezett „balliberális” holdudvarok által képviselt nyílit öngyarmatosítást, mind pedig az álcamagyar Fideszes kormányok oroszokhoz (is) dörgölőző burkolt öngyarmatosítását.
• Az általam közvetíteni kívánt kurzus egyik legfőbb víziója a határon túli magyar önrendelkezés és területi autonómiák kiharcolása, melyet a legalkalmasabb eszköznek tartok a szomszédos országokban tomboló strukturális magyarellenesség és a kisebbségben élő magyarság ellen megnyilvánuló mikro-agressziók felszámolására. Úgy gondolom, hogy a magyar érdekeket érvényesíteni és ezt a célt elérni a legeredményesebben liberális retorikával liberális pozícióból lehet. A saját érdekeinkért nekünk kell kiállni, más sosem fog mihelyettünk. Mindig magunkért, soha mások ellen.
• Az általam közvetíteni kívánt kurzus a civil társadalomban és a kultúrában a céljaihoz szövetségeseket, nem pedig vazallusokat keres. A közösségépítő, kultúraszervező polgárokat nem riválisnak vagy ellenségnek tekinti, hanem partnerként kezeli és támogatja.

A mi progressziónk

Úgy gondolom, igazi fejlődést, az igazi progressziót a természettudományok fejlődése és kutatás-fejlesztési ágazatnak köszönhető új technológiák, új eszközök és ismeretek megjelenése jelenti. Ennek a fejlődésnek a motorja nem más, mint az emberi kreativitás és a különböző hálózatokba kapcsolt emberi tudás, mely a 21. század legfőbb erőforrását jelenti. Ennek az erőforrásnak a kiaknázását és kiaknázhatóságát pedig a korszerű és hatékony oktatás és oktatási rendszer, illetve az élethosszig tartó tanulás és tanítás képes biztosítani. Az oktatás a 21. század leghatékonyabban megtérülő, legjobb befektetése. Éhezőnek nem halat kell adni, hanem meg kell tanítani halat fogni – ez egy szinte már ősréginek számító agyoncsépelt közhely, mégis rendkívül hajlamos a mai ember róla megfeledkezni. Mélyen egyetértek azokkal, akik szerint a 21. század bámulatos lehetőségeket rejthet magában: az információs és technológiai forradalomnak köszönhetően a világtörténelemben először válhat úgy naggyá egy nemzet, hogy jelentősebb természeti erőforrásokkal sem kell rendelkeznie hozzá. Olyan kurzust akarok közvetíteni, mely a művelt nép, emelkedő ország eszméjét vallva támogatja az öntudatos és felelősen cselekvő állampolgárok képzését és bátorítja őket az önképzésre, önszerveződésre, az autonóm közösségekbe, civilszervezetekbe való tömörülésre, és az egymásról való gondoskodásra.

A mi nacionalizmusunk

Egy kormányzás nem a dohánybolttól és a konzultációtól lesz „nemzeti”. Nem az a kormányzás nemzeti, ami csak akkor és csak addig nemzeti, amíg az egy irányba mutat a pártérdekkel. Nem az a párt nemzeti, ami csak azokat tekinti magyarnak, aki rá szavaz. Mindez legfeljebb álcamagyar törzsi farizeuskodás. Az az igazán nemzeti, amit az egész magyarság magáénak érez. Az az igazi nacionalizmus, amitől egyszerre dobban az a bizonyos szív. Egyetértek azokkal, akik szerint az igazi nemzeti kormányzás az az, amely elveti a merjünk kicsik lenni politikáját, és felvállal nemzetközi konfliktusokat, ugyanakkor csakis össznemzeti, nem pedig pártérdekekért.

A bezárkózó, törzsi nacionalizmus nem tudja megszólítani és a magyar etnikum irányába érzékenyíteni azt a román, szerb, ukrán és szlovák társadalmat, melyeknek meggyőzése az autonómiák kivívásához nélkülözhetetlen lenne. Ha az autonómiák ügye kirekesztő-bezárkózó nyelvezettel fogalmazódik meg, az nyugaton sem talál szimpátiára, és nem tud olyan pozitív képet magáról kialakítani, amit számos nyugat-európai szeparatista mozgalom élvez. Ezek a nyugat-európai mozgalmak, - mint például a skót, ír, baszk vagy katalán, melyeket egyben követendő példának is tekintek – ezek ugyanis jelenlegi politikai helyzetünkben ugyan úgy vetik el a teljesen homogén nemzetállamiságot, ahogy azt egy független Skócia vagy Katalónia esetén tennék, ennek következtében hitelesek.

A magyar nacionalizmus viszont úgy nem lesz sem hiteles, sem eredményes, ha úgy érvel a határon túliak önrendelkezéséért, hogy közben az anyaország viszonylatában nyíltan sulykolja etnikailag homogén nemzetállamiság mindenhatóságát. Úgy gondolom, hogy az, hogy az e homogenitáskultuszt nyíltan hirdető Fidesz a határon túli magyarok igen nagy részének támogatását élvezi – annak ellenére, hogy ők maguk mindeközben a szerb és román nemzetállami önkény és homogenizáció elszenvedői -, saját pártjaik pedig a Fideszt követve kizárólag a nemzetállami szuverenitás elsődlegességét hangsúlyozó nemzetközi közösségekben keresik a helyüket, nem előmozdítója, hanem kifejezetten a gátja az eredményes magyar autonómiatörekvéseknek.

A határon túli magyarság kapcsán nem kerülhetjük meg a médiapluralizmus témáját.  A határon túli magyaroknak is joga van, és joga kell, hogy legyen a sokszínű, plurális tájékozódáshoz. Ez a joguk jelenleg sérül. Azoknak, akik nem keveset kockáztatva azon dolgoznak, hogy ezt orvosolni próbálják, nekik van talán a legnehezebb dolguk az egész kárpát-medencei médiában, hiszen sem a trianoni utódállamoktól, sem a hivatalos anyaország kormányától nem számíthatnak semmi jóra. A kurzus, amit közvetítek, kiemelt figyelmet, és kiemelt tiszteletet szentelne az olyan kezdeményezéseknek, melyek szeretnének a kultúra, az oktatás és a média segítésével hozzájárulni az elszakított és elvándorolt magyarság identitásának erősítéséhez, tájékozódási szokásaik sokszínűsítéséhez, a tudatos médiafogyasztás népszerűsítéséhez, továbbá külhoni magyar fiatalok támogatásához vagy oktatásához.

A mi civiljeink

A civil társadalom egy önszerveződő, szabad társadalom, melynek részei azok az önszerveződő közösségek, szervezetek, klubok, egyesületek melyeket szilárd kohéziós tényezők tartanak egyben, és melyeknek kohéziós erejét a közös célkitűzések, a közös érdekek, a közös értékek, a közös identitás tudata adják. Ilyen kohéziós tényező lehetne akár a nemzeti- és lokálpatrióta öntudat is. Ezek a közösségek akár közérdekű akciókban is részt vehetnek, melyek még inkább növelik a kohéziós erőt.

Az úgynevezett baloldali liberálisok magukat a civil társadalom, a gyülekezési és szólás szabadságának barátainak mondják. Amint viszont olyan civilekkel találják szemben magukat, akiknek jelentősen különböznek az érdekeik, a kultúrájuk vagy a véleményük az övékétől, azoknak nem ritkán állami kényszerintézkedésekkel és hatósági terrorral korlátoznák a véleményszabadságát és gyülekezési jogát. A baloldal számára a szolidaritás nem egyének önszerveződésén és az önszerveződés által létrejött közösségben működő reciprocitást jelenti, hanem az állami önkény kiterjesztését a társadalom felett. 

Attól mégis óva intek mindenkit, hogy a baloldali liberális ideológiákhoz és szubkultúrákhoz asszociált civil közösségek betiltását vagy a megregulázásuk szükségességét hirdesse. Ezek a szubkultúrák ugyanis pont ebből élnek: áldozati kreditekből. Valahányszor a konzervatívok felülről, hatalmi szóval próbálnak fellépni ellenük, vagy a betiltásukat követelik, azzal csak növelik a ezen szubkultúrák áldozati krediteit. Ők pedig minél több áldozati kreditet képesek bezsebelni, az a sztereopípiáikban mind őket mind pedig a társadalmat annál inkább csak megerősíti, a szubkultúrákat pedig annál inkább feltüzeli, a "falanxukat" összezáratja, a társadalom előtt őket pedig mind inkább legitimálja.

Az általam közvetített kurzus nem helyeseli magánegyetemek elüldözését vagy ellehetetlenítését, nem helyeseli civil szervezetek megbélyegzését vagy megregulázását sem az egyetemi autonómia csorbítását. Másoké rombolása helyett saját, párhuzamos civil társadalom kiépülését tartja kívánatosnak: szellemi műhelyek, civilszervezetek, egyesületek, klubok, (vagy akár saját iskolák, egyetemek) , melyek

• kohéziós erejét a közös célkitűzések, a közös érdekek, a közös értékek, a közös nemzeti- és lokálpatrióta identitás tudata adják,
• melyek szeretnének a kultúra, az oktatás és a média segítésével hozzájárulni a csonkaországi, az elszakított, és az elvándorolt magyarság identitásának erősítéséhez,
• melyek a művelt nép, emelkedő ország eszméjét vallva támogatják az öntudatos és felelősen cselekvő állampolgárok képzését,
• melyek bátorítják az állampolgárokat az önképzésre valamint az egymásról való gondoskodásra,
• adott esetben akár közérdekű akciókban is részt vesznek.

Ez a kurzus kulturálisan liberális, gazdaságilag érdemelvű, de szociálisan érzékeny, ideológiailag pedig nacionalista. Mert a valódi magyar liberális akkor is magyar, ha liberális.